A HÁRSVIRÁG

Itt van az ősz, itt van újra….

Petőfi Sándor gondolatai jutnak eszembe, az ősz gyönyörű színei, az elmúlás. A nappalok rövidülnek az esték hosszúak és sötétek.  Ilyenkor egy kicsit melankolikusak vagyunk, begubózunk egy finom puha fotelbe egy csésze forró teával és felidézzük a nyári élményeinket, a barátokkal való  beszélgetések hangulatát, gyermekeink nevetését. Jó így! Az idő megáll.  Eszembe jut a hárs illata, a gyönyörű nagy fák melyek odavonzzák a méhecskéket, hogy a virágport gondosan összegyűjtsék és finom mézet készítsenek belőle – nekünk is.  Apró makkterméseik a virágzati tengelyre ránőtt murvalevél segítségével a széllel terjednek és hírüket viszik szerte-szét. Eszembe jutnak a szorgos kezek melyek leszedik az illatos virágokat, hogy megszárítsák és eljuttassák otthonainkba ezzel is segítve létünket. A forró mézes tea átjárja a testet, lelket. Megnyugtat, ellazít és elaltat, hogy az új reggelen magabiztosak és egészségesek legyünk. Felvegyük a versenyt az ősz kevésbé szép oldalával is. A nyirkos, szeles, esős hideggel, a tüsszögős, köhögős nappalokkal és éjszakákkal. A természet segít, körül ölel és véd bennünket, ha mi sem bántjuk őt. Vigyázzunk rá!

Jó egészséget kívánok!

Herbarius